Korcsolya

Abban megállapodtunk, hogy mindenképpen meg kell tanulni felállni.
Mert az ember hajlamos arra,hogy elessen, elbukjon, nevezzük, ahogy jobban illik  a helyzethez.
Amikor pedig lent van, akkor legjobb esetben térdepel.
Vannak idők, problémák, amiket térdepelve, valahol a belső szobában lehet megoldani- de leginkább megoldást, választ kérni.
Azután eljön az idő, amikor fel kell állni. S ha megtanultuk, hogyan, akkor meg kell állni, helyt kell állni, ki kell állni....

És mindehhez mennyi türelem, szeretet, idő kell!
Meg hit.

Nézzük a gyermeket, s mondjuk, állj fel, állj meg, figyelj, légy ügyes... s közben arra is gondolunk, vajon, nekünk menne-e, vajon, lenne- e erőnk, tudásunk. S vajon tudja -e ő, hogy amíg csak lehet, ott vagyunk,segítünk s várjuk, hogy meg tudjon állni. Azután elinduljon, s szárnyaljon.

S tudja, hogyan, mikor lesz elég, és szépen lassítson...

Nyugodtan végiggondolhatjuk most mindazokat a helyzeteket, amelyekben helyt kell állnunk, a mindennapok kihívásait, botlásainkat és talpon maradásunkat. Azt is, ahogyan másoknak minderre időt, türelmet szánunk.